Januárban aztán esett egy picike hó, "vegyes halmazállapotú csapadék"-kal váltásban, egy reggelen, ami arra volt elég, hogy egy egész kocsisor 5-tel vonuljon át a szomszéd faluig - köztük mi is, iskolába menet-, csúszkálva, anya idegeit tépve (aki arra a nemrég olvasott cikkre gondolt, mikor Pátyra érkezvén még fél óráig remegett a lába, hogy ez természetes és jótékony stresszreakció).
A gyerekek az udvaron annyi havat tudtak összesöprögetni, hogy egy homokozóvödröt megtöltöttek vele. Ezt aztán kreatívan felhasználták mindenfélére, még biciklis "ugratódombot" is csináltak belőle.
Anyának sokszor sírhatnékja volt, mikor arra gondolt, hogy lehet, hogy a mai gyerekeknek, Csengének ennyi lesz. Egy régi mese, hogy "a mi időnkben volt egy olyan érdekes csapadékfajta, hogy hó, bizonyos északi országokban még mindig előfordul". Anya inkább nem gondolta tovább a globális felmelegedést, hanem arra koncetrált, milyen klassz, hogy a gyerekek ennyire kreatívak és így tudnak örülni 0,03 mm hónak is (nahát, ez pont annyi, mint a betéti kamat!-gondolta anya már megint túl a dolgokat, de ebbe sem engedte belesüppedni magát).
-30 centi.
-20-30 centi.
-Itt vagy 30 centi hó esett, Nojikám! Nálatok?
Anya egy péntek este sorra hívta Nanát, Mamit, Tibit. Arrafelé nagy-nagy hó.
El kell menni.
De nem létezik, hogy autóval, a buszok se indultak reggel.
A csatlakozás botrányosan vacak.
Csenge elmélyülten legózik és ezt tervezi hétvégére is- most bontotta ki a karácsonyra kapott legót, amiért eddig nem lelkesedett túlságosan, most viszont elővette és szépen összerakta az egészet.-Nekem mindegy, anya.- mondta, mikor anyának hosszas erőlködés után sikerült magára vonnia a figyelmét.
Á, mindegy, nem megyünk- erre jutott anya, miután hányta-vetette a dolgokat, a macerákat, a 2x3,5 óra utazást, a fáradtságot. Majd a jövő hétvégén már pénteken elindulunk, úgy több lesz az időnk, nem ilyen hirtelen kell pakolni és indulni reggel. Úgyis hideget mondanak, nem fog elolvadni. Még eshet is addig.
Anya szombat reggel 5-kor ébredt, zaklatott alvás után. Ki tudja, mikor lesz legközelebb ennyi hó. Lesz-e még valaha. Mennyire fogja bánni, ha mégis elolvad a jövő hétvégére!
És elindultak. Nem túl korán, kellemes időben. Végül nem a legót, hanem a karácsonyra kapott síelős babát hozta Csenge. Az út első felét ráadásul Vimaláékkal tették meg Budapestig, mindenki a saját barátnőjével kitűnően szórakozva.
Az út további része is elég volt, hogy kiolvassák A pingvin, aki mindenre kíváncsi volt című könyvet.
Vácon egy fél órát kellett várni a csatlakozásra, itt anya már egyértelműen látta, hogy érdemes volt nekiindulni.
Petény aztán persze maga volt a csoda, minden téli jóval: szánkózás és síelés és hóember és korcsolyázás és hógolyózás és hempergés a hóban és séta a téli erdőben és jégcsap-nyalogatás és nevetés és hó, hó, hó!
Íme a képi dokumentáció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése