Az egyéves egy napja

Ez is olyan, hogy most azt hisszük, hogy ha nem is mindig így lesz, de mindig emlékezni foguk ezekre az időkre. De Csenge napról napra változik, okosodik, ügyesedik, és bizony a napirend is csúszik szép lassan a "nagyos" irányába, leírom hát, hogyan éldegélünk mostanság.

A reggel közeledtével egyre sűrűsödik a szopizások száma (vagy inkább a hosszuk nő, egyik ciciről a másikra, aztán vissza újra... Nem tudom pontosan, mert be-bealszunk közben mindketten), aztán egyszercsak úgy reggel 6 és 7 óra között az álomtündér továbbáll, Csenge szemei pedig kinyílnak, elkezd engem nézni szopizás közben, és még gügyög is egy pár kedves szót. Ha visszanézek, jó, ha szólok is, látványosan örül (anya is felébredt, velem van igazán!). És kipattan az ágyból. Odatipeg (az ágyba kapaszkodva) az éjjeliszekrényhez, és kiszolgál: Megkapom a telefont (ez úgy volt, hogy minden reggel kezembe vettem a mobilt, a "nézzük meg, mennyi az idő"- mondattal kísérve. Megnéztük együtt, meg a Csenge-babát is, aki háttérképként ott figyel a telefonon. csenge tehát tudja, hogy reggel ez nekem kell), aztán a szemüveget, végül a hajgumimat. Erre persze elolvadok, mert ráadásul mindezen műveleteket széles vigyor kíséri, ellenállhatatlan. Fel kell kelni, nem lehet tovább kéretni magam ilyen kedvességre.

Választunk valami csini ruhát a kisasszonynak- ebbe néha belevonom, de általában még én döntök (ha 2 ruhát felajánlok neki, akkor viszont pici töprengés utánhatározottan kiválasztja, melyik vonzóbb épp). Pelenkacsere (éjjel eldobható pelust használunk majdnem mindig, mert úgy tűnik, a mosható-készlet sosem lesz olyan teljes, hogy kiteljen belőle az éj is, reggel-nappal viszont jön a mosható), nappali ruhába öltözés.

Ezután levonulunk anyának kávét főzni, (mert a látszat ellenére anya még nem teljesen tért magához, és mert jólesik neki a reggeli kávé illata-íze nyújtotta kényeztetés), ezalatt Csenge immár néhány hete az etetőszékében ücsörög (érdemes volt hosszasan mérlegelve dönteni ez ügyben, nagyon szeret a fa Herlag Tripp Trapp székben üldögélni), játszik valamivel (fontos, hogy ne játék legyen, hanem akár fakanál, akár egy kávésdoboz, egy csipesz... mindegy, de játékra ne hasonlítson. Mert pl. a 10 darabos, színes mosogatószivacs-készlet pillanatok alatt a földön végezte, a kisasszony pedig várta, hogy adjak neki valami normális dolgot a kezébe. Pedig azt hittem, hogy na ezzel mennyire jó játékot adok a kezébe!).
Eztután felvonulunk a lépcsőn, Csengét leteszem a szivacsára, és elmondom neki (nyilván ezt a dumát is kívülről fújja már magában), hogy "Anya most megágyaz és felöltözik, te most játszogass egy kicsit"- és játszogat egy kicsit, mikor mihez van épp kedve. Mostanság mindig a könyveknél köt ki.

Mikor ezzel megvagyunk, lemegyünk reggelizni. A nagyi általában készít anyának szendvicseket, ha megy dolgozni (és tízóraikat gyárt ezerrel mindenkinek). Csenge anya szendvicséből kap kóstolókat. Ilyenkor reggel még különösen nem lelkes (gondolom, tele a pocak a hajnali tejadaggal), de azért pár falatot elcsócsál. Sokáig a nagyra reszelt sajt volt a sláger, de mostanában nem kell. Inkább kis kenyérfalatokat eszeget (szigorúan magában). Megkóstolja a zöldségeket is, de pl. a paradicsom állaga nem szimpatikus neki (belenyúl az ujjába, és egyértelmű arckifejezéssel tudatja a véleményét). A kása már rég elbukott, minden formában és ízesítésben. Tán majd egyszer... A bulátát szereti, a mazsola pedig az abszolút kedvenc, mióta csak bevezettem (arany mazsola, 1 perc főzés, ezáltal kinyírtuk a csírákat, a mazsi pedig jó puha lett).
Reggeli után fogmosás, Csenge is fogat mos, akkor is, ha épp nem is evett, mert egyszerűen fogat mosni jó buli.

Innentől véget is ér a szigorúan vett rutin. Ha kedd van, akkor lassan elkészülünk, és elmegyünk Ringató-ra. Havi egy szerdán elmegyünk LLL-szopiklubba (itt eddig még csak egyszer voltunk, de nagyon tetszett, szóval járni szeretnénk), havi egy pénteken pedig hordozós klubba (aminek ugye mi vagyunk Csengével a fő szervezői). Egyébként átállóban vagyunk a napi két alvásról az egyre, így az is lehet, hogy a leányzó elalszik délelőtt (minél korábban ébredt, annál nagyobb valószínűséggel). Ha igen, akkor általában délután 3 körül jön egy második alvás, a kettő között pedig séta és ebéd. Ha egy alvás van, az fél egy körül kezdődik, és másfél-két óra általában. Ilyenkor előtte és/vagy utána séta.

Az ebédből nagyobb lelkesedéssel kóstolgat, mint a reggeliből, ha van leves, és abban sárgarépa, az a legtutibb. Ahogy adogatom neki, úgy eszegeti. Eddig a kezemből szerette bekapni a kis falatokat, de mostanság elveszi a kis csippentőjével, és ő rakja a szájába. Ezzel nemcsak a hibalehetősége száma nőtt, de az élmény is.

Sétatársaink Zalán és Viki, illetve néha a családból valaki. Mikor jön apa (heti kétszer nagyjából), akkor vagy együtt megyünk sétálni, vagy a két pernahajder kettesben, anya pedig itthon marad (és többnyire takarít).

Séta után jön a körtézés, a nap gasztronómiai fénypontja, a mindig tuti siker (nagypapa gondoskodik az állandó körtekészletről, bár apa is be szokott segíteni). Reszelt körtére még szinte sosem mondott nemet a csemete. Nem tudom, felmehet-e valakinek a vérkörte-szintje, Csengéé biztos, hogy nem alacsony.

Körte után nagyizás, ha már itthon van. (A nagyizásnak amúgy kell majd egy külön bejegyzés mindenképp. Ha nagyi szabadnapos, akkor igen sok időt töltenek együtt egymás kedvencei.) Fürdetni egy ideje 2-3 naponta szoktam csak Csengét. Korábban sem azért, mert ezt higiéniailag indokoltnak tartottam volna, mint inkább az esti szertartás miatt. De volt egy kis pirosodás a bőrén, ami a Salgóbányán töltött fürdésmentes két nap után helyrejött (mielőtt a csodatévő sheavaj megérkezett), azóta ritkítottam a fürdést, a bőre pedig szép maradt. Persze nincs messze a nap, hogy újra naponta pancsi lesz, ahogy egyre többet mászkál a kisasszony kint is négykézláb!

Csudajó ez a tavasz-buli, úgy látom, nagyon tetszik a kis hölgynek az udvaron mászkálás- játszadozás. A fűhöz nem szeret hozzáérni, ha egy pléden a fűre teszem, az szigetként funkcionál, arról le nem jön. De a járdán lelkesen mászik négykézláb. A fűnyírót pedig járássegítőként használja (nagymamami kreativitás ismét).

Ha nincs pancsi, akkor pizsibe öltözés van, ezután meseolvasás, dögönyözés, dalolás (Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a Csenge mára), cicin elalvás. Ha mégsem álmos, akkor még egy kis játék/ mese/ nagyiékhoz benézés, a végén pedig egy-két elem ismételhető a fentiekből. De általában ez így működik. Az utóbbi pár napban volt olyan kis csavar, hogy álmosnak tűnt, de mégsem aludt el, szopizott, aztán szépen lemászott az ágyról. Mondtam neki, hogy én itt alszom és várom.  Anya szeme (félig) csukva, baba játszik, anyát figyelve. Pár perc múlva megpróbált felmászni az ágyra, segítettem neki, átöleltem, cici- alvás. És ez délutáni alvásnál is így volt tegnap, és szépen működött. Kis tündér, most megint annyira sok neki az élmény, nehéz lehet feldolgozni és csak úgy elaludni.