Salgóbánya

A kisasszony szülinapján nem jutottam géphez, és utána sem nagyon még jó darabig, de most már a saját szép, piros laptopomon örökíthetem meg Csenge kalandjait.

A szülinap egyébként épp egy hétvégi kiruccanáson ért minket: Tibi (déd)nagybácsival, Sári nagynénivel és Gábor barátjával Salgóbányára utaztunk, ahol nagyokat kirándultunk, várakat néztünk. Csengének legjobban a következők tetszettek:

Kirándulás közben jókat lehetett anya hátán aludni:

Végre olyan székben ülhettem, mint a nagyok:

Szuper kis játszószoba volt a hotelben:

Anya lepakolt erre a furcsa felületre, ilyen szép kis fehér bigyók közé. Ő azt mondta, virágok, és nagyon vigyorgott. Érdekes volt, csak nagyon csikiztek, inkább nem nagyon tettem le a kezem.

A végefelé azért rájöttem, hogy azért kellett ezt az

egész hosszú autózást  meg mászkálást végigcsinálni, hogy beülhessek a világ legklasszabb hintájába! Érdemes volt... Kár, hogy otthon nincs ilyen.

A végére nagyon elfáradtam:

A végére én is nagyon elfáradtam- és nem is csak a végére: nagyon intenzív jelenlétet követelt a babóca minden egyes pillanatban, és az első éjjel az alvás sem sikerült túl jól az idegen helyen.

De minden fáradságért kárpótolt az, hogy láttam rajta, élvezi a kirándulást. Nagyon jó volt a kis egyévessel várakat látogatni!