Kicsit késve jövök a nagy megemlékezéssel... Mindig az esti szopizás idején jönnek a nagy gondolatok, aztán mire ideülök, nem is tudom, hol kezdjem. Közhely, de akkor is nagyon gyorsan elszállt ez az egy év. Felidéztük mostanában Toncsival többször, hogy is történt, mikor Csenge jelentkezett, hogy mostmár megnézne minket. Itt aludt nálam Toncsi, mint akkortájt már szinte minden éjjel, vigyázott ránk. Hajnal 2-kor jelentkeztek a méhösszehúzódások, de még 5-ig szundikáltam. Aztán elég egyértelművé vált a helyzet, Tibi jött, bevitt minket a kórházba a nagyival együtt, ott hamarosan apa is csatlakozott hozzánk, eljött a munkahelyéről. Indult a Nagy Közös Kaland... Most nem írom le, a Terhesnaplóban született erről bejegyzés még frissiben. Délután 4:20-ra pedig megyszületett a Kis Csenge-tündérlány! Sose felejtem el, milyen érzés volt, mikor szólt a doktornéni, hogy már kint van a feje, fogjam meg, ha akarom. Hú, az valami elmondhatatlan volt! Onnan kezdve minden fájdalm elmúlt, csak az eufória maradt! Kicsi Manóm, neked vajon milyen lehetett ez az első közös utazás? Nagyon ügyesen helyt álltál, csodálatos kislány voltál már akkor is!
Közben pedig Sári és Toncsi elmentek a kertészetbe, és megvették Csenge növényét, a kis göndörágú mogyorót!
Na ennyit most a múltrol, nézzük a jelent!
A naptár szerinti szülinapot még a kirándulással töltöttük, amiről az előző bejegyzés szólt, és meglehetősen jól éreztük magunkat. Egyébként több napon keresztül ünnepeltünk, volt ajándék, amit már előre megkapott a kis egyéves, volt, amit később. A tortázós-éneklős ünneplés is nagyszerűen sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése