Annyi minden történik, nem elég csak a tervezett heti egyszer írni most. Úgysem lehet írásban visszaadni az élményt, amit Csenge kísérése jelent útján, de legalább egy-egy pillanatfelvétel:
Csenge kedvenc szavát úgy mondja ki, hogy az ötvöz lelkesedést, szeretetet, gyengédséget, válaszra várást. Ha meghallom, rögvest megölelném, ahogy hangsúlyoz, ahogy néz beszéd közben, abban minden benne van, ami jó, és amit kommunikációval át lehet adni. Ez a szó: "Ká".
Erős k, hosszan ejtett, halkuló á, magas hang, és a szeretet, a világ szeretete, a felfedezések, a kommunikációval való ismerkedés, hogy én ezt most kimondom, mit szólsz hozzá, mit reagálsz rá? És ha reagálsz, arra én nagyon figyelek, mert próbálok rájönni, hogy is van ez a játék, mik is a szabályok.
A szó, amellyel kezdődött, legjobb emlékeim szerint a Kalap. Csenge így mondta ki a szót: "Ká". Nem írtam bele a tegnapi, napunkról szóló bejegyzésbe, hogy a lefekvési szertartásnak az is kihagyhatatlan része, hogy elbúcsúzunk barátainktól. Csípőmön ül, és körbenézünk a játszószobán: "Jó éjszakát, sólámpa, megy Csenge aludni. Jó éjt, zöld manó (leprikón, az ablakban lakik), Csenge megy aludni. Pá-pá, röfi (malacpersely, Tibitől kapta, a polcon lakik), megy csenge aludni." Ezen a ponton a játszószobából ki is léptünk régen, de Csenge egyszercsak így szólt: "Ká", és felnézett a polc legtetején díszelgő teszlek-süvegre hasonlító kalapra (apától kapta, Münchenből). Azóta a kalaptól is elbúcsúzunk esténként. Aki némiképp háttérbe is szorította régi kedvencét, Mukit (a kínai szellemet, akiről már írtam).
A kalap után jött a többi ká. József Attila Altató-jából Csenge kedvenc versszaka például így hangzik: "Alszik a széken a kabát"- ennek mindig nagyon örül, rendszeresen odalapoz a könyvben. A vers többi része csak körítés, ami bevezeti és levezeti ezt a csúcspontot.
Kedvenc zöldsége az ide nem illő sárgarépa (de ezt már a beszéd előtti időkben megkedvelte), viszont ha meg szeretnék vele valami újat kóstoltatni, akkor jó, ha úgy hívják: Karalábé, karfiol, káposzta...
Kis csúsztatás van a dologban, de a zöngés-zöngétlen párosítás miatt tökéletesen illik a képbe a kedvenc dalszöveg: "Gá-gá-gá. szalad világgá..." - Nem kevésszer énekeltem az utóbbi időben.
Ebből félreértések is adódtak, mert Csenge úgy rendelte meg a versszak dalolását, hogy így szólt: "Ká". Én énekeltem, ő örült.
Csakhogy aztán volt, hogy nem tűnt elégedettnek a hallott eredménnyel, amiből rá kellett jönnöm, hogy most bizony nem azt mondta, hogy "Anya, légyszi énekeld el Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny című versének negyedik versszakát", hanem mondjuk azt: "Cseréld ki a pelenkám, mert kényelmetlen, ugyanis beKÁkiltam".
Ma lett egy új fejlemény, egy új kedvenc játékfigura: egy krokodil. Őt Csenge így hívja: "Káká".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése