2011. január 14., péntek

Este 11 óra. Csengét kerek egy órája altatom, a melleim már nem nagyon bírják. Őt is sajnálom, nem bír elaludni,  pedig ásítozik nagyokat. Egyszer csak felül a sötétben és így szól:

"Édesanyám alszik, édesapám alszik. Csenge felkel."

És felkapcsolja a kislámpát. "Reggel van"- teszi még hozzá.

Hogy honnan jön ez az édesszülém-duma?

'Anyám, édesanyám, elfeslett a csizmám (amit midig helyesbít: "hótaposóm")..."
Azt pedig már ő következtette, hogy ha anya édesanyám, akkor apa édesapám.

Hát lehet erre nem felnevetni és megölelgetni a kis álmatlant?





*****************************
Tudni kell, hogy Csenge még mindig főképp mannán (anyatej) él. Eszeget picikéket, de azért az nem mennyiség, ami lecsúszik.
A virslit azért kedveli. Van egy fajta, amiben hús is van (82 százalék), sallangok meg nincsenek. És kutyus van rajta (Scooby Doo). Ilyenből megeszik néha egy egészet is.
Egyik nap hazaérünk a délelőtti sétáról, vagy már nem is tudom, milyen programról. Virslit kér. Mondom, van zöldséges rizs is. "Nem. Virslit. Kutyusosat. vau-vau."
Legyen akkor virsli. Héját le, mikróba be, bőrét le, karikák, Csenge eszegeti a kis karikákat lassacskán, ez a virslievés menete. Nem győzöm karikázni. Virsli eltűnt. "Mé(g)!"
Hol van? Ledobálta a földre?
-Hol a virsli?
-Megettem-szájat tát a hitelesség kedvéért.

Na jó, még egy virslit megfőzök, majd én megeszem. Igen ám, de nem én ettem meg, hanem a kisleány, mégpedig igen hamar bekebelezte ezt is. És MÉG! Aggódni kezdek, nem árt-e ennyi virsli, ennyi hús, nincs ő ehhez hozzászokva, de kér, könyörög, más nem kell. Jön a harmadik virsli. És elfogy, még kihűlni sem volt ideje.
Ezek után már nem csodálkozom, mikor kér még. De itt már én is hajthatatlan vagyok. Végül sikerül rábeszélni egy macis kompótra (őszibarack). Úgy megeszi, mint aki éhezik napok óta. És láss csudát: kér még!
De nem adok. Adok neki egy kis vizet, majd közli, hogy cici kellene. Felmegyünk a szobába, és esze ágában sincs szopizni még vagy egy óráig.

Azóta nagyjából visszaállt a rend, ha kért is virslit, nem egészen egyet evett meg. Tegnap este viszont megint lecsúszott 2. És kelltt volna még. csakhogy elfogyott. A fagyasztóból is. Ma megyünk a teszkóba, veszünk pár kilót...
****************

Toppantó. Ez a Ringató utódja, kedvenc zenebölcsink Jucival.
A nagydumás, laza Csenge feltűnő jelenség ott is, élénk társasági életet él. Meg is kérdezte őt legutóbb egy anyuka:
-Hogy hívnak téged?
-Mehemed.

Hm. És azóta is Mehemed a kislányom neve. Ugyanis a Török és a tehenek a kedvenc versikéje (na jó, az egyik), a Nanával pedig játszottak olyat, hogy ő Mehemed, és repül, elgurul, ahogy felrúgták a tehenek. Ki pukizott? Mehemed.

Nincsenek megjegyzések: