2011. január 4., kedd

Sztorik csak úgy

Jók, jók ezek a képes beszámolók, de valahogy olyan elégedetlen vagyok magammal. Más most nem tudom felidézni a sok jó sztorit, amiken együtt mosolyogtunk mostanában és karácsonykor...
Csenge pedig olyan iramban okosodik, hogy alig győzzük követni! Egyre több egész mondatot mond, és pár napja ezt mondta nekem:

"Gyere mama, itt a tea!"

Egyik reggel 4-kor úgy döntött, hogy vége az éjszakának. Én nem éreztem így, próbáltam is őt meggyőzni: "Kislányom, éjszaka van még, mindenki alszik. Napocska is alszik, sötét van." Egy darabig eljátszadozott, kacarászott a sötétben: "Betakajja jábát, mocojog (kuncog, ahogy mocorog a lába), eedő (eldől, megint kacag)..." De azért ez hamar unalmas lett, én ugyanis mindeközben próbáltam még szundikálni. Ezért így szólt: 

"Csenge jeggelt csinál"- és felkapcsolta a kislámpákat.

És ennek annyira örült, hogy megoldotta ezt a problémát, hogy erre más nem volt szívem nem felkelni.

Mondjuk azért az én szívem is keményedik, és ma, mikor negyed hatkor újra ébresztőt csinált, már ellenálltam. Kicsit játszott, szomorkodott, majd megint játszott (reggelt is csinált közben persze). Végül lekapcsolta a lámpát és jött aludni. Egészen fél 10-ig.



Nincsenek megjegyzések: