Karácsony

Elérkezett Csenge második karácsonya. Most már hangot is tudott adni csodálatának, örömének.
Rákészülésként adventi dalolásokat csaptunk gyertyafényben, teával. Csenge ezeket nem annyira élvezte, mert ő leginkább arra vágyott- mint vágyik mindig-, hogy meséljen neki valaki. Most pedig énekeltünk. Na de talán jövőre más ő is velünk dalol majd.
Vannak azért kedvencei, Petényben például a Pásztorok, pásztorok...-at kellett neki elénekelnem kb. harmincszor, altatásképpen.
Lássuk karácsony három napját, szép sorjában.

24-e, szenteste

Itthon voltunk, apa gondoskodott egy kedves kis karácsonyfáról. Mire Csenge felébredt a délutáni alvásból, ez teljes díszben pompázva fogadta őt, sőt még egy új szerzemény: asztal két kis székkel is ott várt tulajdonosára.

25-én

aztán ellátogattunk Újpalotára, Ti nanához és Ti papához. Mintha minden nap oda járnánk, Csenge otthonosan mozgott a lakásban, a nagyszülőkkel nagyon örültek egymásnak. 

Ott is volt egy nagyon szép karácsonyfa:

Tihanyi papával pedig nagyon jól lehetett játszani.

Tihanyi nagyi mindent elmagyarázott.

Miután 24-én 11-kor aludt el a kisasszony, 25-én, biztos ami biztos, 5-kor kelt, hogy a karácsony értékes perceit ne haszontalan alvásra pazaroljuk. 

26-ára

virradóra azért már nagyobbat aludtunk. És indultunk Peténybe, Mamiékhoz.

Mami mesélt Csengének- sokat, sokat...

Este megnéztük a falu karácsonyfáját.

És bár Csenge nem akart szánkózni, Tibi és apa visszaidézték gyerekkorukat.

Halászlé is készült, akárcsak otthon. De itt bográcsban. Csengének nagyon ízlett apa főztje.

Nézzétek meg emberek, nagy cipőben kisgyerek!